 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
Gyorik Edit
C.G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok Elképzelés: A drog-rehabilitáció összekapcsolása a középfokú oktatással Érintett területek: szociális ellátás és oktatás, egészségügy Edit olyan közösségi alapokon nyugvó, az önsegítés elveit alkalmazó, a humán eroforrások mozgósítására épülo eljárást fejlesztett ki, s alkalmaz sikerrel, melynek célja drogfüggo, vagy a deviancia más megnyilvánulási formáival küzdo fiatalok gondozása és önálló, egészséges életvitelük kialakításának támogatása. Az új ötlet Edit az iskolából való kimaradás és a droghasználat közti összefüggésekbol kiindulva kifejlesztett egy olyan módszert, mely a közösségi létre és személyes támogatásra építve segíti a szélsoséges magatartásformák felé sodródó fiatalokat abban, hogy a drogfüggoségtol megszabadulva visszataláljanak azokba a természetes közösségekbe, melyekbol betegségük-másságuk folytán kihullottak. Edit a módszerre alapuló program végrehajtását saját muhelymunka során kiképzett, gyógyult szenvedélybetegeket is foglalkoztató stábra bízza. Az általuk muködtetett rehabilitációs és közösségi központ olyan befogadó hely, mely a deviáns fiatalok számára komplex — gondozást, személyiségfejlesztést, oktatást és reintegrációt egyaránt magába foglaló ellátást biztosít. Edit ifjúsági segíto intézménye a droghasználatra és a deviancia más részjelenségeire egy helyen reagál. Életteret kíván biztosítani azoknak, akik marginalizálódott helyzetükön, kallódó életformájukon változtatni szeretnének A segítséget kéro fiatalok, szenvedélybetegek ide kérés, vagy kérdés nélkül is betérhetnek, egyszeruen lenni, létezni, élni, társakkal, támogató közegben. A BTA olyan komplex befogadó program és hely, amelyhez konkrétan megfogalmazott célok nélkül is, a személyes támogatás és közzösségi lét reményében fordulni lehet. Edit és munkatársai ? akik között van szociális munkás, pedagógus, népmuvelo, addiktológiai konzulens, szakképzett ápoló, néhány egyetemi hallgató, s ami mindennél fontosabb, gyógyult szenvedélybetegek és önkéntes segítok úgy vélik: nem a probléma a fontos, hanem az ember. S ennek szellemében végzik, hiteles emberi energiák mozgósításával, munkájukat. A probléma Az elmúlt két évben a drogprobléma Magyarországon drámaian nott, s az iskolák csupán az elmúlt öt év során ismerték el a probléma fontosságát. A droghasználattal összefüggo halálesetek száma 1995-ben 204 volt; ez 1997-ben 339-re emelkedett. 1992 és 1995 között 11,6%-ról 15,7%-ra nott azon középiskolás diákok száma, akik elismerték, hogy használnak drogot. Egyes becslések szerint a kábítószert használó iskolások száma az elmúlt négy évben megduplázódott. Rohamosan nott a kábítószert kipróbáló fiatalabb gyerekek száma is. Egyre több fiatalt küldenek el a kimondottan deviánsokkal foglalkozó alternatív középiskolákból is. A társadalom érzékeli a drog-probléma létezését, de annak megoldására nem képes. Magyarországon számos drogmegelozo program, s mintegy 15 rehabilitációs intézmény létezik, ezek közül azonban némelyik egyáltalán nem bizonyul megfelelonek. A legtöbb program csupán a kábítószer-függoségrol szóló eloadásokból áll, s ezeket legtöbbször olyanok tartják, akik sosem használtak drogokat. Szinte senki sem foglalkozik a függoségtol megszabadult személyek figyelemmel kísérésével, sem visszailleszkedésük megkönnyítésével. A vonatkozó intézmények jobbára a tüneteket kezelik, s nem az egyének valódi problémáinak megoldására törekednek. Sikereket kevéssé érnek el a drogfüggo fiatalok iskolából való kimaradásának megelozésében. Pénzhiány miatt az iskolák gyakran még a törvény által eloírt szolgáltatásokat sem képesek nyújtani, mint például a pszichológusok vagy szociális munkások biztosítását. A családokban is elofordulnak súlyos problémák: képtelenek a probléma kezelésére, s a közösségi intézményektol, az iskoláktól sem kapnak ehhez támogatást. Egy új magyarországi törvény súlyos következményekkel sújtja a droghasználókat, és csupán korlátozott támogatást nyújt számukra. Az 1998-ban megválasztott kormány az egyik legszigorúbb drogtörvényt hozta meg, mely Magyarországon valaha is létezett. Az új törvény szerint bárki elítélheto, akinél kábítószert találnak. Bár e társadalmi probléma kezelésével Magyarországon sok szervezet foglalkozik, többféle területen: oktatás, szociális gondozás, szenvedélybetegek kezelése, szórakoztatás, muvelodési intézmények, stb., munkájukat azonban elszigetelten végzik. Minimális azon intézmények száma, amelyben maguk az érintettek megbíznak és hatékonynak értékelnék tevékenységét. Alapveto gond, hogy a szervezetek és területek szeparálódtak és módszerközpontúak. A szenvedélybetegség összetett emberi jelenség, az egész személyiséget és életvezetést meghatározó tünet együttes, egyfajta életforma választás. Kialakulása, okai egyfelol kinyomozhatatlanok, másfelol biztos, hogy személyfüggok és a teljes társadalmi környezet hatásrendszere által befolyásoltak. A teljes emberi környezet, életvitel, gondolkodásmód és értékrendszer szerepet kap létrejöttében. Ezért gondozásában is mindezeknek a szempontoknak egyidejuleg kell jelen lenniük. A deviáns magatartás egyfajta szocializáció eredménye, s ezért megváltoztatása is egy teljes szocializációs folyamatot igényel. Ezért nem lehet hatékony - az önmagukban jól muködo, de probléma- és kezelés- orientált, különálló intézmények és módszerek- alkalmazása. Jellemzo, hogy minden intézmény vagy szervezodés a szenvedélybetegség problémának, s a gondozásnak csak egy szeletére reagál, a másiktól függetlenül. Ehhez képest az érintettek részérol markánsan fogalmazódik meg az igény az egész napos ellátásra és a különféle fejleszto lehetoségek egy helyen történo elérhetoségére, vagyis a komplexitásra. Valamint arra, hogy ne ?kliensként, betegként, esetként? közelítsenek hozzájuk, hanem valódi, érdeklodo kapcsolatot akarjanak velük kialakítani, és igazi, valós feladatokat kaphassanak. A szakmai összefogás hiánya kritikus, mert az egyes intézmények külön-külön a felépülés folyamatának csak egy-egy elemét tudják megragadni, s így a visszaesés esélye nagyobb. Nincs rendszertanilag megszervezett kliens-követés. Az un. szociális hálón még túl nagyok a lyukak. Különösen kevés a motivációs és reintegrációs terepek száma, ahol ugyanolyan odafigyelés, személyközpontúság és kitartás kellene, mint a rehabilitációs folyamatban. A stratégia Edit olyan tevékenységstruktúrát dolgozott ki, melyben a drog-rehabilitációt, a reszocializációs folyamatot, a személyt teljes köruen befolyásoló hatásrendszerben igyekszik megvalósítani. Nem módszert alkalmaz, hanem az egyénnel kialakított mély kapcsolatban próbál új hatásokat elérni, melyek egy pozitívabb viselkedésmintát tükröznek és kínálnak. Nem megváltoztatni szeretné a fiatalokat, hanem megmutatni egy másik, új, választható utat, úgy, hogy a választás döntését rájuk bízzuk. Ahogy a deviáns életvitel belso döntés, úgy annak elhagyása is az kell, hogy legyen. Csak ebben az esetben lehet a gondozás, a segíto munka hatásos. A segítés tehát értelmezésében is olyan atmoszféra megteremtése, mely biztonságos terepet, hátteret kínál a személy változásaihoz. Egyedülálló vállalkozás ez a nappali rehabilitációs program, melynek célja a szenvedélybeteg fiatalok visszavezetése azokba a természetes közösségekbe, ahonnan betegségük, másságuk, deviáns voltuk miatt kihullottak. Ebben a programban vehetnek részt hosszú távon azok az önként jelentkezo szenvedélybetegek, akik úgy érzik, hogy napi rendszerességgel kínált tevékenységek segítséget nyújtanak a szerhasználat abbahagyásában, életvitelük rendezésében. Mivel a stáb tagjainak többsége gyógyult szenvedélybeteg, akik közül többen vettek részt bentlakásos rehabilitációs programban, a napirend és a tevékenységek elsosorban azokra a tapasztalatokra épülnek, melyek nekik is tartós segítséget nyújtottak, megorizve minden olyan elemet, ami városi körülmények közt alkalmazható. Ezek közül a legfontosabbak a rendszeres és sokrétu munka, csoportterápia és közösségi tevékenységek, intenzív napirend-szervezés, rendszeresség, állandó jelzés és visszajelzés egymás felé, valós felelosségvállalás, alkotómunka, együttmuködés a társakkal, azok segítése, szolgálata, az önérdek és általában véve az önzés háttérbe helyezése. A rehabilitációs program részét képezi a gondozottakkal minimum heti egy alkalommal folytatott egyéni beszélgetés (egyfajta ?terápiás ülés?), az életvezetési tanácsadás és folyamatos támogatás, a szociális ügyintézés, szüksége esetén a szülok ? nevelok ? ?kezelése?, bevonása a gondozási folyamatba, a lehetoség szerinti kooperáció a szenvedélybeteg fiatal környezetével, addiktológiai, pszichiátriai osztályon történo kezelésbe vétel esetén a segíto kapcsolat folyamatos fenntartása, személyre szabott tanítási-tanulási folyamat kialakítása és végzése. Cél és célcsoport Az Edit és munkatársai által életre hívott Megálló Csoport tevékenységet, munkát, emberi kapcsolatokat, társaságot kínál az erre igényt tartó kallódó, deviáns, unatkozó, magányos, alkohol-, drog-, és egyéb függoségi problémával küzdo fiataloknak és azoknak, akik e fiatalokkal kapcsolatokat akarnak teremteni, közösséget vállalnak velük. A programokat értük és általuk muködteti. Nappali ellátást biztosító tevékenysége keretében a fiatalok szociális, egészségi, mentális állapotuknak megfelelo napi életritmust biztosító, közösségi szolgáltatásokat szervez. Programjai önkéntességre és speciális segíto, alkotó-önsegíto csoportokra épülnek. A tevékeny ember optimizmusával igyekeznek küzdeni a kirekesztettséggel és a magánnyal. A stigmatizáció áldozataival dolgoznak, olyan emberekkel, akiket másságuk, viselkedésük, betegségük miatt deviánsnak minosítettek, akik kihullottak családjukból, szukebb vagy tágabb értelemben vett természetes közösségeikbol, akik az élet nevu játékban nem értik a szabályokat, akik annak vesztesei, vagy éppen vesztésre állnak. Rehabilitálni akarják a józanság becsületét és az élet szeretetét, nyitott, alkotó emberként, s nem szakemberként keresik az érvényesülést. Az önsegíto csoportok gyakorlata és elvei alapján muködnek, melyek a sorstársiasságra, a partneri viszonyra, a személyes, szemtol szemben történo kommunikációra, a spontaneitásra és a közös tevékenységekben való részvételre épülnek. Céljuk a közösség támogató erejének felhasználása ez egyén bármilyen pozitív változásra irányuló törekvésének erosítésében. Tevékenység A Megállóban legfontosabb érték az ember. Nem a keretek köré szervezzükk az embereket, hanem az emberek köré a kereteket. Alapvetoen klienseink alakították ki, s formálják folyamatosan szinte valamennyi tevékenységet; a muködés során rögzülnek szavakba a keretek, s teremtodnek meg a feltételek. Ezért a programok életközeliek. Valamennyi tevékenység alapja a Megálló Ház üzemeltetése, azoknak a háttérfeladatoknak az ellátása, melyek a többi programot kiszolgálják. Ezeket a teendoket a segítok és gondozottak közösen végzik. A Megálló Ház egyik meghatározó funkciója, hogy van. Azt jelenti ez, hogy akár konkrét cél nélkül, akár valamiféle gyors és egyszeru segítséget igénylo problémával bármikor bárki betérhet. Kevés ilyen hely van a fovárosban, s az országban egyaránt, ahova egy szenvedélybeteg mindenféle különösebb szándék nélkül, puszta érdeklodéstol vezérelve elmehet anélkül, hogy valamiféle felé irányuló elvárásnak már a küszöb átlépésének pillanatában meg kellene felelnie. A tanulás-tanítás folyamatát is emberi kapcsolatként értelmezodik. A tanítás részét képezik a beszélgetések, és akár ezek, akár a konkrét tantárgy-pedagógiai munka, segítik a személyiség fejlodését, változásait. A Megálló Csoport félutas programjának célja a rehabilitációs kezelést befejezo emberek sorsának továbbkövetése és segítése. Olyan utókezelés ez, mely magába foglalja a tartós józanság megorzésének támogatását, a visszailleszkedés segítését, munka- és lakáskeresésben való segítségnyújtást, a szabadido hasznos eltöltését. A Megálló Ház olyan komplex kezelési programot megvalósító intézmény, melyet gyógyult szenvedélybetegek üzemeltetnek. Ez fordítva is igaz: a Ház elsodleges funkciója az o foglalkoztatásuk, melynek legfontosabb tartalma józanságuk megerosítése és a munkába állásukhoz szükséges képességek megtanulása, fejlesztése, valamint képzettségük növelése. A személyközpontú segítés módszereit, a segíto személyiségét, a Megálló Házban a gondozottakkal végzett munka során felmerülo kérdések megbeszélését célzó csoport, a Segítok Önsegíto Muhelye alapvetoen a foglalkoztatottak segíto munkára való alkalmassá tételét szolgáló képzési forma, ugyanakkor nyitott: nem zárja ki érdeklodo munkatársak, szakemberek, kortárs segítok részvételét. A Megálló Házban számos csoport muködik; ezek határozzák meg a ház életét. Vannak köztük önsegíto- és egyéb csoportok; saját szervezésuek és függetlenek. Az önsegíto csoportok foként beszélgetésre alapulnak, vannak azonban úgynevezett alkotó-önsegíto csoportok is. Ez utóbbiak az önsegíto csoportok céljaira, formai elemeire és elveire épülnek, ám a kereteket az aktív alkotótevékenység adja. Így az én megnyilvánulásának és a másik érzékelésének nem a beszéd az egyetlen eszköze. A csoportban, a kis közösségben zajló csapatmunka nemcsak a tevékenység alappillére: a rendszer muködtetésében és magában a hitvallásban is fontos szerepet játszik. A Megálló alkotó-önsegíto csoportjai rendszeresen megrendezik a Megálló Estnek nevezett találkozást. Ez egy olyan nyitott társadalmi fórum, ahová meghívást kapnak a barátok, ismerosök, szülok, pedagógusok, szakemberek, politikusok, s egyéb érdeklodok. Az Esteket egyfajta nyilvános beszámolók, s egyszersmind kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a kábítószerezés körüli tabuk és misztifikációk oldódjanak az itt sorra kerülo hiteles beszélgetések során. A Megálló Ház a saját otthonukban élo szenvedélybetegeknek lehetoséget biztosít napközbeni idotöltésre, társas kapcsolatokra, alapveto higiéniai szükségleteik kielégítésére. Mindez szociális-, egészségügyi-, mentális állapotuknak megfelelo napi életritmust biztosító terápiás és közösségi szolgáltatások szervezésével történik. Sajnos arányaiban sokkal kevesebben vannak azok, akik meg tudtak szabadulni szenvedélybetegségeiktol, mint azok, akik nem, így nagyon fontosnak, hogy élettörténetükrol beszámoljanak: mások talán még elkerülhetik életük azon buktatóit és csapdáit, amik késobb drogozáshoz vagy iváshoz vezethetnek. Ezeken a drogprevenciós beszélgetéseken a segítok, gondozottak és a meghívók vesznek részt. A felépült szenvedélybetegek nyitott könyvként igyekeznek magukat megmutatni, ami már önmagában is jelentos terápiás értékkel bír. Hiteles történeteket nyújtanak a drogozó életmódról és az abból való kiszállás kétesélyes voltáról. A teljes rehabilitációs program végrehajtásában érvényes az a megközelítés, miszerint minden résztvevo munkatárs és gondozott minden egyes feladatban saját képességei szerint kiveszi a részét. Azt az életfelfogást mintázza ez, mely szerint mindenki felelos a saját sorsáért, önmagáért, környezetéért, s a szukebb közösségért, amelyben él. Mindenki elsosorban önmaga épülésén dolgozik. Legfontosabb értékek: a türelem, az oszinteség, a nyitottság, az együttmuködés, és a szeretet. Az elkövetkezendo tíz évben Edit azoknak a fiataloknak a kiképzésére szeretne összpontosítani, akik ezen a területen dolgoznak; hogy biztosítsa a jövo szakembereinek képzését. Edit biztosítja, hogy a Tanodában a pedagógiát, muvelodési menedzsmentet vagy szociális munkát tanuló diákok gyakorlati képzést kapnak. Az Európai Unió Phare programján keresztül Edit számos nyugat- és közép-kelet európai intézménnyel muködik együtt, melynek során egymás munkájának tanulmányozása során fejlesztik kapcsolatukat. A személy Edit a '80-as évek elején, népmuvelés szakos, lelkes egyetemistaként kezdett klubokat szervezni és vezetni; eloször Budapest egyik legszegényebb, foleg fizikai munkások által lakott kerületében egy munkásszálláson dolgozott; filmklubokat és beszélgetéseket szervezett az ott éloknek, ám aktív és hatékony munkája miatt eltanácsolták; klienseivel még éveken át tartotta a kapcsolatot. Ezt követoen a Budapesti Muvelodési Központ munkatársaként a muvelodési központ körül, s annak eloterében csellengo, deviánsnak minosített, mintegy 100-150 fiatallal foglalkozott. A fiatalok igényeibol és szükségleteibol kiindulva igyekezett csoportjukat közösséggé formálni: klubokat indított számukra, családlátogatásokat végzett, egyetemi hallgatókat nyert meg segítoinek, számukra pszichológiai felkészíto tréningeket szervezett. Ez alatt az ido alatt alaposan megismerte a fiatalok szükségleteit, a segítés különféle módjait, az akkori ifjúsági intézményhálózatot és a konfliktuskezelést. Számos olyan Magyarországon muködo programot meglátogatott, melyek hátrányos helyzetu fiatalokkal foglalkoztak; ezeket sem eléggé elhivatottnak, sem hatékonynak nem találta. Kedvezo és kedvezotlen tapasztalatai egyaránt arra késztették, hogy elkötelezze magát a hátrányos helyzetu fiatalokat segíto munka mellett. A rendszerváltás idején, — 1989 és 1990 között — hozzákezdett egy olyan iskola létrehozásához, mely személyre szabott, egyénhez igazodó oktatási és tágabb értelemben vett gondozási programot biztosít középiskolákból kimaradt, tanulási zavarokkal, pszichés, szociális vagy egyéb problémákkal, küzdo, deviáns fiatalok számára. Eleinte nehéz volt ugyan a középiskolákat meggyozni arról, hogy kimaradó diákjairól információkat szolgáltassanak, végül azonban sikerült ilyen fiatalokkal felvenni a kapcsolatot; a velük és egykori tanáraikkal készített interjúk, a családi háttér feltérképezése alapján, a fiatalok igényeinek és szükségleteinek szem elott tartásával, valójában velük együtt dolgozva alakította meg a Belvárosi Tanoda Alapítványt 1990-ben. Hogy a diákok egyéni segítését hatékonyabbá tegyék, Edit és stábja partneri viszonyt alakított ki a fiatalokkal: a diákok a mai napig segíto párt választanak a tanárok közül, szerzodésben rögzítik feladataikat, s a folyamatos segíto kapcsolatot fenntartva hetente értékelik és tervezik a tennivalókat. Jelenleg az iskolában mintegy 150 diák tanul, többféle, az adott igényekhez igazodó ? Tanoda Oktatási Program, Megálló Oktatási Program, ezen belül külön alprogramok félutasoknak és terápiásoknak — oktatási program keretében. Ezek közül az egyik, az elozetes letartóztatásban lévokkel foglalkozó ?Váltósáv Oktatási Program? mára már önálló életre kelt, s egy új alapítvány keretei között folytatja tevékenységét. Edit napjainkra olyan komplex intézményt vezet, melyben az oktatás, a szociális gondoskodás, illetve a közösségi szolgáltatások kölcsönösen kiegészítik és erosítik egymást, s így minden korábbinál tágabb lehetoséget biztosítanak a fiataloknak arra, hogy sikerüljön visszatalálniuk a harmónikus életbe. Számos kurzust szervezett és vezetett érdeklodo szakembereknek és laikusoknak a deviáns fiatalok segítésének témájában. Módszertani írásokban is foglalkozott a témával. Munkája során megtanulta, hogy a szenvedélybetegségek, és általában a deviancia kezelésében a személyiség változásaira, épülésér., erosödésére, vagyis egy teljes értéku szocializációs folyamat megvalósítására kell fektetni a hangsúlyt, mert hosszú távon ez vezethet vissza a nagyobb közösségbe. Ez a szemléletmód, a személyközpontú gondolkodásmód nem jellemzo az ellátó intézményekben. Edit számára nem a probléma az érdekes, hanem az ember, munkatársaival és a gondozottakkal egyaránt bizalmon, együttmuködésen, közös munkán alapuló emberi kapcsolatokat alakít és ezek fejlodésén, nehézségein és örömein keresztül kínál új értékeket, életesélyeket, életvezetési stratégiákat. Programjában mindig van lehetoség változásra és változtatásra.
Gyorik Edit |
Szerintem az individuumhoz csakis individuális megértéssel szabad közeledni. Más-más nyelven kell beszélni minden egyes pácienssel. ... A dönto az, hogy emberként álljak egy másik emberrel szemben.