Persányi Miklós

A Fovárosi Állat- és Növénykert átalakításával Miklós a környezet-védelem támogatásához mozgósít új eroket; kihasználva és továbbfejlesztve az állatok és lakóterünk iránti közérdeklodést; újraértelmezte az állatkert hagyományos szerepét, érdekes oktatási programsorokat indított útra, azzal a meggondolással, hogy ily módon a közvéleményben tudatosítja a Magyarországon és Európában sürgetoen jelentkezo ökológiai és kulturális problémákat.

Az új gondolat

Miklós mélyen átlátta, hogy, mivel az állatkertek évente milliós nagyságrendben fogadnak látogatókat, ez egy nagyjából feltáratlan, ígéretes tereppé válhat a környezetvédelmi célok terjesztése és az állatok védelme terén. Mióta 1994-ben kinevezték a Budapesti Állatkert élére, újító jellegu nevelési programok sorát indította el, amelyek azt célozzák, hogy megkönnyítsék a környezetvédelmi szemlélet szélesköru terjesztését, ennek megértését. Mindezt különbözo csoportok bevonásával valósította meg, úgymint az üzleti világ, iskolák, családok, tudósok, stb. Irányítása alatt az állatkert oktatási központtá változott, amely az iskoláskorú gyerekek és felnottek számára is befogadható és a különbözo programokon át a népesség olyan rétegeihez is eljut, amelyek másképpen nem, vagy kevéssé találkoznának a természeti eroforrások folyamatos romlásából következo súlyos problémákkal.

Az interaktív nevelési programokon keresztül, amelybe beletartoznak a napi rendszerességgel megtartott osztályfoglalkozások, bemutatók, valamit az ellenorzött állatetetés is - az állatkert látogatói és gyerekek ezrei számára jelent szabadtéri tanulási lehetoséget. E programok számottevoen hozzájárultak ahhoz, hogy az állatkert az érdeklodés homlokterében maradjon, s növelte pénzszerzési lehetoségeit is, külföldön és Magyarországon egyaránt. Igazgatása alatt a látogatottság évi nyolcszázezerrol egymillió fölé nott.

A belépodíjat is többszörösére emelte, de a gyerekek, a családok, a mozgássérültek, stb. számára könnyítéseket léptetett életbe. 1994-ben néhány ezernyi volt a 3-18-ig terjedo korosztály jelenléte, míg ma, 30000-nél is több tanuló árasztja el az állatkertet, hogy az állatokról, lakóhelyükrol, szükségleteikrol tanuljon - s ez a házi és vadon élo állatokra egyaránt vonatkozik.

Az állatkert új programjain túl, amellyel a környezetvédelem tudatosságát fejlesztik, Miklós a civil szféra bekapcsolódását és az önkéntesek bevonását is feladatának tekinti és ezzel a százéves állatkertet elismert kulturális létesítménnyé változtatta.

A probléma

A Közép-európai iparosítás hatásai Magyarország és a környezo országok számára pusztítóak voltak. A környezetszennyezés, a savas esok, az erdoirtás is hozzájárult, hogy környezetvédelmi veszély-helyzetek jöjjenek létre, ami a rossz levego- és vízminoségben; sok állatfaj kipusztulásában, vagy számuk megcsappanásában; a természetes lakóhelyek pusztulásában érheto tetten a régió nagy részében. A megelozo kommunista rendszerben a kormányok, tovább a politika kevés figyelmet szenteltek a környezetvédelem problémakörének, így a helyzet egyre romlott, s így Magyarország jelenleg a régió legkritikusabb területei közé tartozik. Számottevo javulás nélkül az elkövetkezo években e problémák már az élet lehetoségeit fenyegetik majd, s nemcsak a terület flóráját és faunáját veszélyeztetik, hanem az emberi populáció egészségét és biztonságát is. A környezetvédelem kevés támogatáshoz jut, az önkormányzati programok bevezetése, mint például az újrafelhasználás, a legjobb esetben is csak tökéletlennek nevezheto. Még ma is, tíz évvel a demokrácia bevezetése után, Magyarországon ritkák az állagmegorzésre irányuló erofeszítések, a létezo programokra nem áll rendelkezésre elegendo pénz és támogatás. Az eleve lecsökkent kormányzati pénzek a leggyakrabban az "elitkultúra" különbözo intézményeibe folynak — ilyenek például az Operaház — ahelyett, hogy a szükséges környezetvédelmi képzésre vagy állagmegorzésre fordítanák.

A korábbi kommunista Magyarországon az állatkert intézménye semmiképpen sem segítette elo a környezetvédelmi és szociális gondolkodás fejlodését. Errefelé valójában sok állatkertben az állatjogok megcsúfolása folyik, ezekben a látogatók inkább az állatok kigúnyolására éreznek inkább késztetést, ahelyett, hogy nagyobb megbecsülést tanúsítanának irányukban, márpedig egy jól muködo ökoszisztémának ezek lényegi elemei volnának. Közép-Európában még a kommunista világ felbomlása után is azt látjuk, hogy az állatkertek a szervezetlenség problémájával, a támogatás elégtelenségével kénytelenek szembenézni. Nem voltak használható modellek arra nézvést, hogy hogyan lehetséges megkönnyíteni az állatkertek reformját, hogy hogyan tehetok önfenntartóvá, hogy hogyan válhatnak a környezetvédelmi és a kulturális tudatosság centrumává. Még számos magyarországi állatkert kísérletet tett a struktúraváltásra, kísérleteik túlságosan szukösnek bizonyultak. Ahelyett, hogy a látogatók széles körének szánt nevelési és részvételi lehetoséget kínáló programokat dolgoztak volna ki, ezen állatkertek nem voltak képesek arra, hogy nagy számú látogatót vonzzanak, így anyagi értelemben sem válhattak önfenntartóvá.

A stratégia

Amikor Miklós 1994-ben megkapta igazgatói kinevezését, belátta, hogy a környezetvédelem számára megvalósítható támogatás kulcskérdéssé az lesz, hogy ki kell nevelni egy érdeklodo társadalmi hátteret. Közép-Európa java részében a nagyközönség túlnyomórészt tájékozatlan az alapveto ökológiai kérdések és a környezetvédelem eljárásai felol. Hogy az állatkertet a figyelem eloterébe vonja, és hatékonyságát fokozza, új programsorokat vezetett be — ide értve az interaktív kiállításokat is — hogy ide vonzza a családokat, a gyerekeket, a tanárokat, az iskolai csoportokat. Most az állatkert napi 6-8 eloadással fogadja a látogatókat, és az iskolák kihasználják a létesítmény adta elonyöket, hogy az osztályfoglalkozások keretében növekedjen a közvetlen tapasztalati tanulás aránya. A nyári hónapok során 160 önkéntes dolgozik az állatkertben. Miklós a tanárok kiképzésével is foglalkozik és három akkreditált pedagógus-képzo programot dolgozott ki, melyek a környezetvédelem aktuális kérdéseivel és az állatjoggal foglalkoznak. Ezen túlmenoen, zoológusok és más tudományterületek muveloi is felhasználják az állatkert adta lehetoségeket, hogy akadémiai kutatásaik során a szükséges terepmunkát itt végezzék el.

Azon túl, hogy új programokat vezetett be a látogatók idevonzása érdekében, Miklós különbözo társadalmi csoportok felé nyitott. Sot az állatkertet a civil szféra integráns részéve tette. Nemcsak iskolákkal alakított ki kapcsolatokat, hanem a civil szféra egyesületeivel és az állatvédo központokkal is. A dolgok normális menete szerint az állatvédo aktivisták ellenségesen viszonyulnak az állatkertekben folytatott tevékenységhez és az állatkertek igazgatóihoz. Itt azonban egy szokatlan szövetség jöhetett létre, mivel Miklós állat-jogvédoket vont be a munkába és az o szempontjaik és irányításuk alapján új létesítményeket hozott létre, hogy az állatkert lakói számára új, emberséges elhelyezést biztosítson. Jelenleg állatvédo aktivistákkal azon dolgozik, hogy állami szintu törvényeket dolgozzanak ki, és emeljenek törvényerore.

Miklós különlegesen sikeres volt a pénzforrások megszerzése terén és most azt reméli, hogy a következo néhány év során az állatkert jogi státusza átalakul, államilag fenntartott intézménybol önfenntartó, non-profit szervezetté válik. Az állatkert financiális helyzetét kreatív módszerekkel sikerült átfordítania, ez igazgatói kinevezése idején akut képet mutatott. 1994-ben az állatkert 50.000 dollárt kapott magánszponzoroktól, míg 1998-ban ez az érték 250.000 dollárra emelkedett, hogy 1999-re 500.000 dollárra szökjön. Ez a szembeszöko emelkedés részben a Miklós által életre hívott kreatív programsornak köszönheto, ide értendo az "állatadaptációs" program is, ami oda vezetett, hogy 1999-ben ezer személy és számos szervezet "adaptálhatott" egy bizonyos állatkertbéli állatot oly módon, hogy hozzájárul fenntartási költségeihez. Mára az állatkert éves költségeinek 60%-a az intézmény saját bevételeibol származik, míg a fennmaradó 40%-ot a Budapesti Önkormányzat állja. Az összes Magyarországon muködo szervezet közül az állatkert az ötödik helyen áll az 1%-os támogatási rendszerben, ez csaknem 30 millió forintra rúg évente.

Miklós hozzáérto vezetése alatt az állatkert az Európai Állatkertek és Akváriumok Egyesületének (EAZA) rendes tagjává lehetett, s ez a szervezet az Európában létezo 2000 állatkertbol csak 250-t fogadott be.

2000-ben Miklóst az EAZA elnökévé választották. Sikerült támogatást szereznie Közép-európai állatkertek bizottsága részére; ez új állatkertek kialakítására, illetve a régebbiek felújítására szolgál, foként a volt kommunista országokban. Miklós a Budapesti Állatkert modelljét felhasználva más kelet-európai állatkertekkel is együttmuködik, például Törökországban, ahol új állatkerteket alapítottak. Budapesten új állatkert-igazgatóknak ad tanácsot, arra befolyásolva oket, hogy fontosak az integráló, újító jellegu technikák, amelyekkel az állatkertek fenntarthatóvá lesznek, s hogy ezekkel az eszközökkel a régióban az állatkertek a környezetvédelmi nevelés részeként muködhetnek majd.

Miklós a Magyar Állatkertek Szövetségének is elnöke lett, és a Budapesti Állatkertben kifejtett erofeszítéseit mind itthon, mind külföldön messzemenoen elismerik.

A Budapesti Állatkert felújítása végeztével Miklós azt tervezi, hogy természetvédelmi parkot létesít a közeli Gödöllon. Elképzelései szerint ez a park az öko-turizmus regionális központja lesz. S így hozzájárul a környezetbarát gazdasági fejlesztési gyakorlat terjedéséhez.

A személy bemutatása

Mivel közel laktak, Miklós már kisgyermekként kapcsolatba került az állatkerttel, és diákként már dolgozott is ott. Ez a tapasztalat elmélyítette a természet és az állatok iránti érdeklodését, s ottani munkája inspirálóan hatott fejlodésére. Miklós biológiát tanult, majd környezetvédelmi tanácsadó lett. Az 1980-as évek közepétol 1991-ig különbözo állami hivatalokban dolgozott, és azért harcolt, hogy a természetvédelem és a környezeti nevelés eszménye nagyobb súllyal jelenjen meg. Eszméi terjesztése érdekében megjelentette "A környezet és Fejlodés" címu folyóiratot, mely hozzájárult a Magyarországon éppen születo-félben lévo környezetvédelmi szféra szakmai hálózatához.

1991-1994-ig Londonban, ahol az EBRD Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál dolgozott környezetvédelmi foszakértoként. E pozíció lehetové tette számára, hogy közelrol tanulmányozza a környezetvédelem irányításában és módszerében elfogadott európai módszereket. Miklós gyermekkori álma az volt, hogy egy szép napon o lesz a Budapesti Állatkert igazgatója. Amikor elolvasta az álláshirdetést Londonban, az EBRD-nél, azonnal jelentkezett. Feladta jól jövedelmezo, európai vezetoszintu állását, hogy élete nagy álmát megvalósítsa. S egyszersmind ezzel elorevigye a kultúra és a környezet megóvására vonatkozó gondolatait - mégpedig a Budapesten kidolgozott modell európai terjesztésével.

Persányi Miklós
Fovárosi Állat- és Növénykert
1146. Budapest, Állatkerti út 6-12.
Tel.: (+36-1) 363 3790 , (+36-1)363 3794, (+36-1), 363 3797
Weboldal: www.zoobudapest.com